2015. április 6., hétfő

A The Guardian interjúja és fotósorozata Jamie Dornannal

The Guardian | Hadley Freeman - Egy dolog rosszabb egy modell/színésznőnél, ahogy egy gunyoros vicc tartja, mégpedig egy modell/színész. És talán egyet is értettem ezzel, amíg nem találkoztam Jamie Dornannal. Jamie és Én pontosan egy évtizeddel ezelőtt váltunk barátokká, amikor Ő 22 éves volt, Én pedig 26 és egy közös barátunk mutatott be egymásnak egy bulin. Egyikünk sem, hogy őszinte legyek, volt akkoriban a legjobb formában. Neki össze volt törve a szíve, mivel akkor fejeződött be a hosszú kapcsolata Keira Knightley-val (nagyjából egy hónapba telt, hogy lássam mosolyogni) Én pedig azon mély meggyőződésemben fetrengtem, hogy ahogy a dolgaim alakulnak úgy a 20-as éveim nagyrésze veszendőbe megy amennyire és amilyen meglehetősen az csak lehetséges. Viszont valahogy, a saját személyes borúnkon át, egymásra találtunk.
Korábban valaki elejtette nekem, hogy Jamie modell volt, de ennek az információnak nem szenteltem nagy jelentőséget. Egészen addig, amíg nem utaztam New York-ba a divathétre néhány hónappal azután, hogy találkoztam vele és meg nem láttam majdnem meztelenül a Calvin Klein hatalmas reklámhirdetőtábláin, és akkor kezdtem úgy gondolni, hogy a legkicsinylésem talán lehet, hogy igencsak helytelen. Valójában, az Én új édes és káromkodós barátom Belfastból az egyik legsikeresebb férfi modell volt a világon akkoriba, a Dior Homme-nak, az Aquascutum-nak, a Zarának, az Armaninak és egy tucatnyi más márkának dolgozva. De erről tőle soha sem tudtál volna: bármennyire is próbáltam nógatni azzal, hogy a Zoolanderből idéztem, csak vállat vont, mosolygott és témát váltott. Soha egyszer sem említette, hogy egy napot, mondjuk, meztelenül töltött Gisele-el vagy Eva Mendeszel egy fotózás miatt, mint ahogy a legtöbb fiatalember ésszerűen így cselekedne, és azon 10 éve mióta ismerem egyszer sem láttam, hogy a tükörképét vizslatja egy tükörben vagy ablaküvegben. Még csak azt sem hallottam tőle soha, ahogy megemlíti lemegy edzőterembe.
Már nős, a zeneszerző Amelia Warner a felesége, és a 16 hónapos Dulcie édesapja. De amikor szingli volt, akkor sem volt nőfaló sem az a flörtölős típus. Habár néhány női barátom egyértelművé tette, hogy mindkét esetben boldogan alávetnék magukat neki, de egyszerűen úgy tűnt egyáltalán nem érdekli a kinézete vagy az abból származó előnyök. Ma van az első és egyetlen alkalom, hogy egy ingyen kapott dolgot látom viselni; ezen interjú miatt egy nyugat-londoni kávézóban találkoztunk ahová egyenesen a golfpályáról érkezett egy olyan baseballsapkát viselve, aminek a peremére a "Double Bogey" szlogen volt hímezve. "Egy golfcuccokat gyártó cégtől kaptam, ugye klassz?" vigyorog a Calvin Klein korábbi arca.
Nem mintha szégyenkezett volna a modell karrierje miatt, csak tudta hogy valami mást akar csinál és az a más, természetesen, a színészkedés volt. És hogy őszinte legyek ez ugyanannyira volt rejtély számomra, mint a golf iránt érzett szeretette. Úgy gondoltam, hogy amikor az emberek azt mondják ők színészek akarnak lenni, valójában úgy értik, hogy híresek akarnak lenni. De Jamie egyáltalán nem mutatott ez iránt érdeklődést. Ő az egyetlen híresség, akivel valaha is találkoztam és aki soha nem dobálódzott nagy nevekkel, még akkor sem, amikor A-listásokkal dolgozott együtt. "Soha nem gondoltam, hogy ennek bármekkora jelentősége is lenne," mondja és meglepődöttnek tűnik, hogy Én ezt meglepőnek találom.
Egy csapatnyi színészbarátja van (beleértve Eddie Redmayne-t, Rafe Spallt és Andrew Garfieldot), de az egyetlen személyek, akiket valaha is megemlített egy beszélgetés során az az édesapja és a két nővére (az édesanyja rákban halt meg, amikor 16 éves volt) és azon szűk baráti köre Belfastból, akiket gyerekkora óta ismer. Nem tudtam elképzelni Őt, ahogy együtt lóg nárcisztikus és követelőző színészekkel a Groucho-ban, azon versenyezve hogy ki ismeri legjobban Harvey Weinsteint. Azon töprengtem, miért akar színész lenni? Miért nem fogja a modellkedésből keresett pénzét és tölti a hátralévő életet a golfpályán? Az soha nem jutott eszembe, hogy talán azért, mert jó a színészkedésben.
2013-ban végső soron tudatosult bennem, hogy alábecsültem Őt, amikor Paul Spectorként, a pszichopata sorozatgyilkosaként tűnt fel Allan Cubitt nagysikerű BBC2-es sorozatában, A hajszában. Jamie, aki szinte felismerhetetlen volt számomra ebben a szerepben, azonnal számos díjat zsebelt be. "Az a show adott nekem mindent," mondja gördülő ír hangsúllyal megnyomva az utolsó szót. "Tisztában vagyok vele, hogy minden lehetőség, amit innentől kapok csak A hajsza miatt van."
A thriller harmadik évadát épp most rendelték be, habár a kritikai konszenzus megfordult a második szezon alatt, széles körben lehúzásra került a cselekmény valószínűtlensége miatt. "Az a helyzet, hogy a shownak fejlődnie és bővülnie kellett. Nem ragadhatsz le annál, amit az elsőben csináltál. De vannak olyan érvek is miszerint az elsőnél meg kellett volna állnunk," mondja Jamie. "Viszont Én boldogon alakítanám Pault örökre és van egy dolog, amit megtanultam: 'Ah, bassza meg, nem tudsz mindenki kedvére tenni.'" Ami nehéz számodra, mert szeretsz az embereknek megfelelni, mondom. "Igen, pontosan. Ráadásul pont egy olyan munkát választottam, ahol látom, érzem hogy mennyire vagy ép mennyire nem felelek meg nekik!"
Van azonban egy másik karakter, aki A hajszabeli sorozatgyilkoshoz hasonlóan kicsit sem hasonlít Jamie-re; a Fifty Shades rideg, pénz-megszállott S&M rajongó Christian Grey-e. "Tudom, tudom, ez a dolog," mondja. "Eléggé boldog, felszabadult és laza, nyugis embernek tartom magam, és folyamatosan ilyen beteg pszichopata szemeteket alakítok! Néha kicsit aggaszt, hogy mennyire kényelmesen érzem magam abban a zónában."
Amikor bejelentésre került, hogy szerepet kapott a Fifty Shades of Grey-ben, azt sms-eztem neki, hogy ez a legviccesebb dolog, amit valaha is hallottam. "És még mindig így érzem magam" nevet. "Vannak alkalmak amikor úgy vagyok: 'Huh, valaki megcsinált egy Fifty Shades-mozifilmet, ez vicces.' Majd úgy vagyok: "Várj, de Én vagyok az a fickó?!"
Nem könnyű olyan tapintatos módot találni arra, hogy arról kérdezd egy barátod, hogy miért csinál valami olyat amit Te nevetségesnek találsz, de mégis, miért fogadta el ezt a szerepet? "Tudod, nem vagyok naív azzal kapcsolatban, hogy miért gondolják az emberek ez egy rossz döntés volt a karrierem szempontjából, vagy miért van ekörül sznobéria. Ugyanakkor hülye sem vagyok, és tudtam, hogy [a rendező] Sam [Taylor-Johnson]-nal és [az operatőr] Seamus McGarvey-val, a film biztonságos kezekben lesz. És, tudod, nem árt egy olyan filmben szerepelni, ami 500 millió dollárt csinál."
Eltekintve persze egy alkalmi kínos pillanattól: Jamie nemrégiben elvitte Dulcie-t egy játszócsoportba, amit a helyi mozijukban tartanak. Ahogy besétált, épp a Fifty Shades egyik vetítése ért véget. Az arca előtt tartotta a kislányát, maszkként használva Őt, amíg biztonságos távolságra volt a Christian Grey rajongóktól.
A film, nem meglepő módon, masszív kereskedelmi sikert ért el, de az ahogy várható volt, kritikait nem ("A The Guardian a kezdőlapon, és természetesen egy csillagot adott rá!" nevet.) De a védelmére legyen mondva, ezerszer jobb mint a könyv; elsőosztályúbb és mentes E.L. James verbális diaréjától. A The Daily Telegraph, ami viszont imádta a filmet, Jamie teljesítményét úgy jellemezte, mint "egy jófajta abszurditás." (Jamie, habár, jobban szeret a rossz kritikáiból idézni.)
Ez viszont testamentum mind a filmnek, mind pedig annak a színésznek, aki miatt Christian Greyt egyáltalán karakterként érezzük, figyelembe véve, hogy a könyvekben Ő alig több mint egy rejtjel. A moziszékemből sem estem le nevetésemben, amikor Jamie/Christian morogja: "Nem szeretkezem, Miss Steele - Baszok. Keményen." Ami biztosan elmond valamit, habár a szexjelenetek közben eltakartam a szemem. "Ahogy a nővéreim is," mondja. "Viszont Apu eléggé..."
Mióta a film bemutatásra került, pletykák keringenek a forgatáson zajló viszályokról: amelyek szerint James és Taylor-Johnson utálják egymást; Jamie és kolléganője, Dakota Johnson irtózik egymástól; mind Taylor-Johnson mind pedig Jamie kétségbeesetten szeretni szabadulni a következő két részből. Jamie túl diplomatikus, hogy kommentáljon személyes kapcsolatokat, de a következő két Fifty Shades szexmaraton fedélzetén van? "Mindig is ez volt a terv," válaszolja óvatos megfogalmazással. És Taylor-Johnson? "Az Ő esetében is mindig ez volt a terv, szóval remélhetőleg így is fog történni. De nem hiszem, hogy ez nagyon hamar be fog következni." [Megjegyzés: az interjú azelőtt készült és került publikálásra, hogy kiderült Sam nem tér vissza a folytatásokra.]
Viszont az egyéb projektjei sokkal inkább már a küszöbön állnak. Csakúgy mint A hajsza következő évada, és egy rakás film, beleértve két háborús témájút, amit egymás után fog leforgatni idén, és azt a címnélküli projektet, amelyben Bradley Cooper oldalán láthatjuk majd. Eléggé nagy megerősítés ez annak a 22 éves modellnek, aki annyira kétségbeesetten akart színészkedni, nem igaz? "Tudom, tudom," mosolyog, egy zavart rántással a Double Bogey baseballsapkáján. De őszintén, még mindig úgy gondolom, hogy ugyanilyen boldog lenne ha csak golfozna.

A hajsza jövőre tér vissza a BBC2-re.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése